Van olyan hely, ahol hiába szaladgál a kerítésen minden reggel egy mókus, hiába süti melegre a konyhai reggeleket a napsugár, nincs jó illat és nem kezdődik az otthonosság. A hazamenés szó ilyenkor csak irányt jelent és sárrögöt a szőnyegpadlón és a leesett papírdarab leesett sorstársat kap maga mellé. Máskor meg még a festékpattogást is szeretem az ablakkereten és a nyikorgását a kilincsnek, és pont ez a hely nem lehet az..