Van olyan hely, ahol hiába szaladgál a kerítésen minden reggel egy mókus, hiába süti melegre a konyhai reggeleket a napsugár, nincs jó illat és nem kezdődik az otthonosság. A hazamenés szó ilyenkor csak irányt jelent és sárrögöt a szőnyegpadlón és a leesett papírdarab leesett sorstársat kap maga mellé. Máskor meg még a festékpattogást is szeretem az ablakkereten és a nyikorgását a kilincsnek, és pont ez a hely nem lehet az..

Windmill, Shirley, Greater London

Telik a két hét egymás után, percekre hullámvasút és órákra félős csüggedés, de aztán a csakazértis odateszi a pontot a mondat végére. A nyelvi süketség az talán még a magánynál is rosszabb, mondanád de nincs kinek aki érti, mondaná, de nem értem vagy éppen félre, kézlegyintés, hülye ez itt, hülye hát az... Aludni kéne a tengerparton egy nagyot olaszul, ja persze úgy sem tudok, legyen akkor hát norvég vagy szuahéli, csak ne angol, ne egy a torokból jövő és szájheggyel formázott aouüeö.