tiz évnyi összegzésen töprengek, vajon a honnan hová kérdésre mit tudok válaszolni. nézem vissza és el se tudnám képzelni hogy igy tortént meg tiz évvel ezelőtt.

 2016-ra már nem is emlékszem, pedig tudom, hogy egy mozgalmas év volt. álltam a kassza mögött és árultam  a zsirhús jövőt

 megtaláltam azt a munkát, amire azt mondhatom már az enyém, kocsi is vihet bárhová szeretném. mintha a fészekrakás hullatná narancsbarna leveleit, jól érzem a megállapodás lassan beszövi a pókot.

 öt év csak úgy elszaladt, keresem a szavakat. még mindig csak ugyanaz, hol van a nő és bontom a falakat

hiányoznak mellőlem a női testek. mindent a szemnek, de semmi a bőrnek, tapinthatatlan az öröm. ebből elég, felkiáltok, megyek és keresek.

csendes és blogcsendes hónapok ismét, de az elmúlt tavasz tavaly és idén hálistennek különböznek. tavaly az élet végén morfondíroztam, na jó, sikítoztam rémálmomban, idén csak egy enyhe tompaságot hozott a téli depresszió. megjavult az életkedvem, ahogy meghoztam az "ebből most már elég!" döntést.

Március-április nagy szórakozása ez az ausztrál sorozat volt, a monitorra voltam ragadva minden egyes epizódon, lenyűgözött a karakter erőssége, a jó színészi játék és ebben a sorozatban ugyan nem volt hangsúly a főszereplő nemi irányultsága, de azért mégiscsak hozott némi fűszert a beszélgetésekbe. Az ausztrál tévének hála, a meleg szereplők teljesen normális hús-vér emberekkén jelennek meg, hétköznapi gondokkal, hétköznapi dilemmákkal és munkahelyi harcokkal. Két bugyi a hálószobában - hát oké, na ugorgyunk... kábé ennyi jött át, minden más az egyének és saját karakterük harca. Ezért - is - szeretem ezt a sorozatot.
A történet pedig - törvényszéki nyomozás és összeesküvés - magában is nagyon jó, izgalmas és fordulatos. Hab a tortán.

Egy hete jött szembe ez a BBC melodráma-sorozat a youtube-on. Négy rész, két nyeletre be is vettem, szívdobogva sok helyen, végigizgulva a fordulatokat és néhol bizony ökölbe szorult az agyam, hálát adtam az égnek (szülőknek szintén), hogy a saját koromban születtem. Most könnyebbnek érzem a boldogulást, nem kell takargatni - remélem nagyon - szinte semmit, persze a valóság az az, hogy ugyanolyan kemény korban élünk ma is, csak picit máshogy. A szerelem az szerelem, mindegy a nem, csak az nem mindegy, hogy a pokolba vezető út köve... A férjet a történetből simán agyonvertem volna egy lapáttal, köcsög és kétszínű, minden értelemben :)) de nem tettem végül, neki még nehezebb lehetett... hát ez a film is rengeteg "politizálnivaló" dolgot vet fel, és a főszereplőt alakító színésznő (Janet McTeer) pont előásott egy másik filmemléket (Albert Nobbs), amely szintén a "bújkálásról" szól. Nagyon jó, hogy a BBC feldolgozta a könyvet, Virginia Woolf Orlandó-ja pedig lapjait zizegtetve pihen a polcon, talán hamarosan elolvasom, kicsit többet megértve belőle, mint tinikoromban. Remélem.

Talált film még a tavaszról. Glenn Close (Albert) nagyon jól bemutatja, miféle kínokat él át a nő, aki nőt szeret-szeretne magának, ám a körülötte forgó világ ezt nem tolerálja. Férfiruha, férfiszerep, rettenet és kínlódás. A filmből ezt teljesen pontosan átélhetjük, lépésről lépésre. Janet McTeer (Hubert) felbukkanása mintha gyógyír lenne, de aztán mégis más irányba fordulnak a dolgok.
Remek darab, jól vezetett dráma, rengetek apró gondolattal, amelyet jó körökben meg lehet a film után beszélni.

a jövendölt agyhalál majdnem utolért, az őrület határán nem kell útlevél. szerencsésen megérkeztem, ideát minden rendben. végre el tudtam hagyni azt a helyet, amely mint Hell elvett pár évemet, de végül nem bánom, mert meditálni tanulok és itt az új év.

kis füzetbe kerülnek a talált angol szavak, majd egyszer szótárból meglesem, tanulom, tervezem. sokszor üresen maradnak a fordításra hagyott helyek. megtaláltam egy négyéves füzetet, nagyon üresen, de már nem kell megszótáraznom, micsoda büszkeség.

a november 23-i forradalmi bejegyzésem óta lelkesen nem történt semmi, jelentem őszintén. karácsony és az évvége túlélve, a legsötétebb órák elmúltak, de még mindig semmi ötletem nincsen, mihez kezdjek a világosodó januárban és a 'fogalmam sincs' eddig a legjobb válaszom. érik az agyhalál?

Nem vagyok nagy hive az ev vegi osszegzeseknek szilveszterkor, most megis irok egyet. Habar volt par dobas 2013-ban, a legnagyobb megis az volt, amikor megtudtam, hogy a space gombbal is lehet internet oldalakat gorgetni. Hihetetlenul egyszeruve valt ezzel vilaghalot fogyasztani az agybol felalomban.

Nyelvéből kiesve létének céljából is kiesik az ember.

163. oldal

Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat Jegyzetek hómezőn és porban

Hatalmamban all elsotiteni az egesz kertet. Ha pontosan a lampa ala allok egy nagy esernyovel, az egesz kert sotetbe borul. Vilagos a vilagom merete...

Minden evben azt mondom magamnak november vege fele, hogy iden aztan nem fog bedaralni a kotelezo karacsonyozas es elkerulom a szirupossagot. Tavaly gondoltam eloszor, hogy sikerulni fog a meghittseget feltamasztani, aztan vegul feszultseggel teli reszketes lett belole, de nem banom egy percet se, ilyen sem volt meg az eletemben. Szerelmes voltam, segitett.

Szepen sorban olyan egybevago gondolatfolyam aradt ram az elmult hetekben, hogy nem soporhetem felre egyaltalan. Mind a pozitiv eletszemleletrol es elkepzelesekrol szol, mintha meg az ag is huzna a fejem folfele, gyerunk, depressziozni nem jo. Nahat, mondtam magamnak, akkor most itt az ido a cselekvesre.

Igazan nem nehez az online tanfolyam, de mire nekiallok kormolni a valaszokat a dolgozatokba, elszalad az a kis szabadido, amelyert annyit kuzdok. Versenytarsaim a rendszertelen alvasok miatt leragado szemek, az internetes bongeszes agyzsibbaszto kabitasa es a hely, ahol egyenesen ulhetnek. Izlelgetem a neonomad szakkifejezest es kavezokba szoktam be, meleg is van es minden olyan mas... vegre haladok.

A tel mar itt lappang a kertek alatt, a gyanutlan jarokelok fulet-ujjait csipkedi, szedni kell a labunkat este hazafele. Hatalmas salat keritettem a nyakam kore, tegnap sapkat is szereztem, nyulszoros meleget, mar csak a kesztyu hianyzik, de egyelore a cigaretta melegit. Es a Zoldszemu visszaidezett mozdulatai, titkos rajongaskeppen.

A konyv amit most olvasok belehozta a viszketest a talpamba. Es a hideget a hatamon kergeti korbe es korbe azzal a sok hasonlo gondolat kimondasaval, amit harmincpar eve ragok magamban. Mi lesz, ha vege lesz a konyvnek, Armageddon pozitiv ertelemben?

Jeanette Winterson - Why Be Happy When You Could Be Normal? - Book on Goodreads.com

A Zöldszemű kihúzott a magambasüllyedős zűrből, a Vörös megerősített, hogy nem lehetek elveszve, a Barna nem választ engem, más egyéb meg nem történt azóta, hogy visszaállítottuk az órát télire. Milyen színesek a nők, gondolom halkan ujjongva, jól választottam. A férfiak csak a bajt hozzák egy jó ideje, a többi meg várakozós jövendő.

A Zöldszemű csak praktizálja a boszorkány érintéseit, ma ugyan mintha visszafogottabb lett volna, mint máskor, de a végén csak rákérdezett. Mit teszek a régi szerelmi ügyekkel. Na mit, szokásomhoz képest azon tépelődöm, hogy szőnyeg alá-e, vagy homokba.

Össze vagyok zavarodva, valahol a félig ébrenlét és a félig alvás között, se éjjel, se nappal nincs, csak a tennivalók. Meg a lopott percek a jóságokra, már ha tudok koncentrálni. A rám irányuló kedves figyelemcseppeket konzerválom, itt lesznek a zsebemben most mindig.

Harmadszor talalkoztam a zoldszemuvel a haziorvosi rendeloben. Harmadszor tortent gyanus intimitas, csak egy-egy mozdulat ugyan, de az ilyeten dolgok azert a halveru angoloknal egyaltalan nem szokasosak. Vagy ennyire kiehezett vagyok jo szora es figyelesre, vagy tenyleg akar a csaj valamit.

majdnem hat hete írtam arról az egekbe szökő várakozásról, aminek a végén az égbe szöktem a géppel, aztán a nagy forróságba le. minden olyan volt, sőt lángos is volt - na ehhez még másik három mondat sem lenne elég, tömören jó volt.

ciklikusan visszatérő problémáim a sehovase passzolással. születhetnének a versek is, mert a csend nem néma, ám a beszédes fülek helyett... az utolsó mondatom elszaladt, szétszaladt, ohh, nézek, mitmivan a mindenhol...

Hat het izgulas a randi elott. Elektronikus vallomasok szaguldanak az eterben, csak a bore illata hianyzik. Huszonegyedik szazadi csoda, de remelem a hagyomanyos uton valik igazza.

az Univerzum jellemzéséhez csak annyit, hogy folyton meglepetéseket okoz, na jó, persze hogy én kértem tőle, de máris? logikusan még talán a sebnyalogatás lassú folyamatában kellene óvatos előrehaladást művelnem, erre föl itt vigyorgok a levelek fölött és nem győzök csodálkozni, hát ilyen életteli ember hús-vér létezik és válaszol is? ha nem figyelek oda, mindjár megint verembe esek, szerelem te édes.

egy hónap és egy hét kellett hozzá, hogy felfogjam valójában azt, hogy a seggberúgás tőle azért volt, mert szeret. remélem erősen, hogy ez nem múlt idő. beszélünk néhanapján a reményhalról, viszont mást keresni még nem tudok, nálam még mindig nincs meg a múlt idő.

Na miafene, egy igazi pozitiv megerosites erkezett tole. most keresgelem a gatyamadzagot es belevagok az irasba. pont a vegere, nincs tobb nyusszoges.

minden gondolatom csak kering, szedem a pontokba össze, mi az, ami miatt itt vagyok. ahol, a város, az emberek, a kapcsolódások és a nélküliségek történnek. meg az eső, sehol a nap, nem csoda, ha fogalmam sincs már megint.

nem gondoltam volna, hogy pont egy Jozsef Attila vers fog uj iranyt adni a kapcsolatunknak. angol forditasban is sut a szomorusaga, ulnek a rimek a sorok vegen. a koltoi kepek ereje a mogottes jelentesben rejlik, utnek a hangulatok, melyre mennek.

Tiz havi josag es kuzdelem valt fustte ket nap alatt, illetve bekovetkezett a kitores az alvo vulkanbol. Megszivlelheto jotanacsokkal terelgetem a lavat olyan mederbe, hogy ne romboljon sokat. Vigyazni kell az igazisag definialasaval, idoben, terben egyarant.. .

tényleg volt egy olyan pillanat, amikor azt éreztem, ennél jobb már nem is lehet. persze hogy beütött. azt hiszem, azzal az egy karton sörrel és már megint a popzenével érkezett a mennykő.

Lassan haladunk egymás lelkének mélységeibe, lassan melegszik a helyzet, a szerelem libeg ide-oda. Ahogy libbennek fel a fátylak, a táncos hét fátyol, úgy lesz a kapcsolat egyre érdekesebb, számomra fantasztikus, remélem számára is ugyanilyen. Végtelen út ez, remélem nem ágazódunk el.

Ő azt emlegeti folyton, néha csak utalásképpen, hogy el fogom hagyni őt valaki más miatt és akkor ő megint szingli lesz, nagy baj. Én úgy remegek, kapaszkodom, vajon megtűr-e maga mellett vagy elűz, tán szeszélyből, nem tudom. Azt érzem most, hogy az érzelmi pont addig nem kerülhet kirakásra, amíg két szélmalomban őrlünk.

Elég csak egy egyszerű "nyuszikám" az üzenet végére és már indulok is az egekbe madarat fogni, ez jó. Ha csak gondolok rá, és nem írok, attól félek, kevesellni fogja és elmegy, ez rossz. Ha sokat írok, néha nem érzem, hogy értékelné, talán zavarom, ezt nem tudom, hogy jó-e vagy rossz, de remélem, lesz még elég idő kitalálni.

Haldoklik a nagymamája, soha még meg nem tapasztalt érzések közepette kíséri a család az útján. Könnyfakasztó dolgok történnek, soha még meg nem tapasztalt fájdalom, amint láthatom és érzem őket. Emberpróbáló napok ezek, ma nem tudom, történt-e valami, csak itt ülök a hideg semmi közepén, tehetetlenül és angolul elmondhatatlanul.

Tarhonyát főzök éppen és amikor felengedtem vízzel, megcsapott a sült tészta illata, amely azonnali emlékeket idézett fel a nyári száraz szalmáról. Honvágyszerű izé kapott el, főleg azután, hogy a Kedves már megint előhozta - a "fucking immigrants" mérgelődési témáját. Fáj.

"Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba."

Latinovits Zoltán

Nagy nehezen elintéztem a háziorvost, a szeme elé is kerültem, eltelt egy kisebb évszak, mire átvergődtem az angol egészségügyi bürokrácián. Az alaposságuk elsőre az "érdekes" kategóriába esik, ki tudja, talán csak azért, mert eltért az általam megszokottaktól. Viszont epekő, HPV és bőrgomba az első találat, most továbbra is várnom kell, sokat...

A gyömbér az egy igen találó név, szín és íz egyben. Megkaptam, szeretem, vigyáznom kell rá. Valamint víz és levegő, ha együtt van, én nagyon szeretem.

Hamvas Béla: A bor filozófiája. Megtanulhatatlanul jó. Minding csak az ámulat marad belőle, az utolsó korty.

Ne vegyél engem biztosra, mondta, majd hozzám vágta a szűrőmet... Észérvek és pennycsörgetés, van az a fal, amit áttörni nem tudok, megkerülni viszont idő, ezt nem kaptam, mert nem adtam eleget. És a három kívánságomat még így is teljesítette az Aranyhal, nem tudok rá haragudni.

Azt hiszem, szerelmes vagyok megint. Ezt nem tudom három mondatra széthúzni. Egyszerűen jó.

A kimaradt hónapokat elmesélendő pótlás kicsit nehéznek látszik, de nem lehetetlen, emlékek vannak, rögzítés talán, a jövő még kérdőjel. Viszont már megint a ki térde kel szóvicc az esedékes, mert úgy érzem, mintha ezer hónapja ismerném őt, nem csak tíz hete személyesen. És akkor mit mondjak arról, amikor egyetlen érintés egy egész regény.