Nyelvéből kiesve létének céljából is kiesik az ember.

163. oldal

Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat Jegyzetek hómezőn és porban

Hatalmamban all elsotiteni az egesz kertet. Ha pontosan a lampa ala allok egy nagy esernyovel, az egesz kert sotetbe borul. Vilagos a vilagom merete...

Minden evben azt mondom magamnak november vege fele, hogy iden aztan nem fog bedaralni a kotelezo karacsonyozas es elkerulom a szirupossagot. Tavaly gondoltam eloszor, hogy sikerulni fog a meghittseget feltamasztani, aztan vegul feszultseggel teli reszketes lett belole, de nem banom egy percet se, ilyen sem volt meg az eletemben. Szerelmes voltam, segitett.

Szepen sorban olyan egybevago gondolatfolyam aradt ram az elmult hetekben, hogy nem soporhetem felre egyaltalan. Mind a pozitiv eletszemleletrol es elkepzelesekrol szol, mintha meg az ag is huzna a fejem folfele, gyerunk, depressziozni nem jo. Nahat, mondtam magamnak, akkor most itt az ido a cselekvesre.

Igazan nem nehez az online tanfolyam, de mire nekiallok kormolni a valaszokat a dolgozatokba, elszalad az a kis szabadido, amelyert annyit kuzdok. Versenytarsaim a rendszertelen alvasok miatt leragado szemek, az internetes bongeszes agyzsibbaszto kabitasa es a hely, ahol egyenesen ulhetnek. Izlelgetem a neonomad szakkifejezest es kavezokba szoktam be, meleg is van es minden olyan mas... vegre haladok.

A tel mar itt lappang a kertek alatt, a gyanutlan jarokelok fulet-ujjait csipkedi, szedni kell a labunkat este hazafele. Hatalmas salat keritettem a nyakam kore, tegnap sapkat is szereztem, nyulszoros meleget, mar csak a kesztyu hianyzik, de egyelore a cigaretta melegit. Es a Zoldszemu visszaidezett mozdulatai, titkos rajongaskeppen.

A konyv amit most olvasok belehozta a viszketest a talpamba. Es a hideget a hatamon kergeti korbe es korbe azzal a sok hasonlo gondolat kimondasaval, amit harmincpar eve ragok magamban. Mi lesz, ha vege lesz a konyvnek, Armageddon pozitiv ertelemben?

Jeanette Winterson - Why Be Happy When You Could Be Normal? - Book on Goodreads.com

A Zöldszemű kihúzott a magambasüllyedős zűrből, a Vörös megerősített, hogy nem lehetek elveszve, a Barna nem választ engem, más egyéb meg nem történt azóta, hogy visszaállítottuk az órát télire. Milyen színesek a nők, gondolom halkan ujjongva, jól választottam. A férfiak csak a bajt hozzák egy jó ideje, a többi meg várakozós jövendő.

A Zöldszemű csak praktizálja a boszorkány érintéseit, ma ugyan mintha visszafogottabb lett volna, mint máskor, de a végén csak rákérdezett. Mit teszek a régi szerelmi ügyekkel. Na mit, szokásomhoz képest azon tépelődöm, hogy szőnyeg alá-e, vagy homokba.

Össze vagyok zavarodva, valahol a félig ébrenlét és a félig alvás között, se éjjel, se nappal nincs, csak a tennivalók. Meg a lopott percek a jóságokra, már ha tudok koncentrálni. A rám irányuló kedves figyelemcseppeket konzerválom, itt lesznek a zsebemben most mindig.

Harmadszor talalkoztam a zoldszemuvel a haziorvosi rendeloben. Harmadszor tortent gyanus intimitas, csak egy-egy mozdulat ugyan, de az ilyeten dolgok azert a halveru angoloknal egyaltalan nem szokasosak. Vagy ennyire kiehezett vagyok jo szora es figyelesre, vagy tenyleg akar a csaj valamit.

majdnem hat hete írtam arról az egekbe szökő várakozásról, aminek a végén az égbe szöktem a géppel, aztán a nagy forróságba le. minden olyan volt, sőt lángos is volt - na ehhez még másik három mondat sem lenne elég, tömören jó volt.

ciklikusan visszatérő problémáim a sehovase passzolással. születhetnének a versek is, mert a csend nem néma, ám a beszédes fülek helyett... az utolsó mondatom elszaladt, szétszaladt, ohh, nézek, mitmivan a mindenhol...

Hat het izgulas a randi elott. Elektronikus vallomasok szaguldanak az eterben, csak a bore illata hianyzik. Huszonegyedik szazadi csoda, de remelem a hagyomanyos uton valik igazza.

az Univerzum jellemzéséhez csak annyit, hogy folyton meglepetéseket okoz, na jó, persze hogy én kértem tőle, de máris? logikusan még talán a sebnyalogatás lassú folyamatában kellene óvatos előrehaladást művelnem, erre föl itt vigyorgok a levelek fölött és nem győzök csodálkozni, hát ilyen életteli ember hús-vér létezik és válaszol is? ha nem figyelek oda, mindjár megint verembe esek, szerelem te édes.

egy hónap és egy hét kellett hozzá, hogy felfogjam valójában azt, hogy a seggberúgás tőle azért volt, mert szeret. remélem erősen, hogy ez nem múlt idő. beszélünk néhanapján a reményhalról, viszont mást keresni még nem tudok, nálam még mindig nincs meg a múlt idő.

Na miafene, egy igazi pozitiv megerosites erkezett tole. most keresgelem a gatyamadzagot es belevagok az irasba. pont a vegere, nincs tobb nyusszoges.

minden gondolatom csak kering, szedem a pontokba össze, mi az, ami miatt itt vagyok. ahol, a város, az emberek, a kapcsolódások és a nélküliségek történnek. meg az eső, sehol a nap, nem csoda, ha fogalmam sincs már megint.

nem gondoltam volna, hogy pont egy Jozsef Attila vers fog uj iranyt adni a kapcsolatunknak. angol forditasban is sut a szomorusaga, ulnek a rimek a sorok vegen. a koltoi kepek ereje a mogottes jelentesben rejlik, utnek a hangulatok, melyre mennek.

Tiz havi josag es kuzdelem valt fustte ket nap alatt, illetve bekovetkezett a kitores az alvo vulkanbol. Megszivlelheto jotanacsokkal terelgetem a lavat olyan mederbe, hogy ne romboljon sokat. Vigyazni kell az igazisag definialasaval, idoben, terben egyarant.. .

tényleg volt egy olyan pillanat, amikor azt éreztem, ennél jobb már nem is lehet. persze hogy beütött. azt hiszem, azzal az egy karton sörrel és már megint a popzenével érkezett a mennykő.

Lassan haladunk egymás lelkének mélységeibe, lassan melegszik a helyzet, a szerelem libeg ide-oda. Ahogy libbennek fel a fátylak, a táncos hét fátyol, úgy lesz a kapcsolat egyre érdekesebb, számomra fantasztikus, remélem számára is ugyanilyen. Végtelen út ez, remélem nem ágazódunk el.