2012/11/28

Ő azt emlegeti folyton, néha csak utalásképpen, hogy el fogom hagyni őt valaki más miatt és akkor ő megint szingli lesz, nagy baj. Én úgy remegek, kapaszkodom, vajon megtűr-e maga mellett vagy elűz, tán szeszélyből, nem tudom. Azt érzem most, hogy az érzelmi pont addig nem kerülhet kirakásra, amíg két szélmalomban őrlünk.

2012/11/15

Elég csak egy egyszerű "nyuszikám" az üzenet végére és már indulok is az egekbe madarat fogni, ez jó. Ha csak gondolok rá, és nem írok, attól félek, kevesellni fogja és elmegy, ez rossz. Ha sokat írok, néha nem érzem, hogy értékelné, talán zavarom, ezt nem tudom, hogy jó-e vagy rossz, de remélem, lesz még elég idő kitalálni.

2012/11/12

Haldoklik a nagymamája, soha még meg nem tapasztalt érzések közepette kíséri a család az útján. Könnyfakasztó dolgok történnek, soha még meg nem tapasztalt fájdalom, amint láthatom és érzem őket. Emberpróbáló napok ezek, ma nem tudom, történt-e valami, csak itt ülök a hideg semmi közepén, tehetetlenül és angolul elmondhatatlanul.

Tarhonyát főzök éppen és amikor felengedtem vízzel, megcsapott a sült tészta illata, amely azonnali emlékeket idézett fel a nyári száraz szalmáról. Honvágyszerű izé kapott el, főleg azután, hogy a Kedves már megint előhozta - a "fucking immigrants" mérgelődési témáját. Fáj.

"Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba."

Latinovits Zoltán

2012/11/08

Nagy nehezen elintéztem a háziorvost, a szeme elé is kerültem, eltelt egy kisebb évszak, mire átvergődtem az angol egészségügyi bürokrácián. Az alaposságuk elsőre az "érdekes" kategóriába esik, ki tudja, talán csak azért, mert eltért az általam megszokottaktól. Viszont epekő, HPV és bőrgomba az első találat, most továbbra is várnom kell, sokat...

A gyömbér az egy igen találó név, szín és íz egyben. Megkaptam, szeretem, vigyáznom kell rá. Valamint víz és levegő, ha együtt van, én nagyon szeretem.