Ne vegyél engem biztosra, mondta, majd hozzám vágta a szűrőmet... Észérvek és pennycsörgetés, van az a fal, amit áttörni nem tudok, megkerülni viszont idő, ezt nem kaptam, mert nem adtam eleget. És a három kívánságomat még így is teljesítette az Aranyhal, nem tudok rá haragudni.

Azt hiszem, szerelmes vagyok megint. Ezt nem tudom három mondatra széthúzni. Egyszerűen jó.

A kimaradt hónapokat elmesélendő pótlás kicsit nehéznek látszik, de nem lehetetlen, emlékek vannak, rögzítés talán, a jövő még kérdőjel. Viszont már megint a ki térde kel szóvicc az esedékes, mert úgy érzem, mintha ezer hónapja ismerném őt, nem csak tíz hete személyesen. És akkor mit mondjak arról, amikor egyetlen érintés egy egész regény.

Lezártam, eltemettem, megsirattam, majd két hétig üresség lakozott ama szívemben. Egyszer csak egy este éreztem, hogy nem jó így egyedül és válaszoltam egy kedves érdeklődő levélkére. Azóta is.