hiányoznak mellőlem a női testek. mindent a szemnek, de semmi a bőrnek, tapinthatatlan az öröm. ebből elég, felkiáltok, megyek és keresek.

csendes és blogcsendes hónapok ismét, de az elmúlt tavasz tavaly és idén hálistennek különböznek. tavaly az élet végén morfondíroztam, na jó, sikítoztam rémálmomban, idén csak egy enyhe tompaságot hozott a téli depresszió. megjavult az életkedvem, ahogy meghoztam az "ebből most már elég!" döntést.