Barlangi kinézet.

Hiába a gyógyszer, a pms megmarad. De legalább nem vérzek. Vagy igen mégis, csak elizzadom a piros pólómba és kaptam Tajvanról egy képeslapot.

Most az is izzad, aki korábban kiröhögött azért, mert eszkimó szeretőt emlegettem. Most már menne ő is látogatni. Ugye.

Szeretem a napot akkor, amikor este - befejezve az aznapi sütést - még utolsó sugaraival fényt fest a felhők hasára és becsíkozza az eget. Kék-sárga-piros és kavargás a felhők utolsó leheletéből, ki gondolta volna a délelőtti piszkosszürkéről, hogy metamorfózis lesz belőle! Kell ehhez valami felhőszakadás, ugye.

Felfeküdt a szürke az égi ágyra, ránktárta vizeit, várjuk elmúlását. Pont mint lent, várni kell, elmúlás, bár lent zöldben voltam tegnap, a szitu ugyanaz. Esik rendületlenül, az idő is és a minden.

A péklegénynek meg kell majd csavarintani az orrát, nehogy benne hagyja még egyszer a sütőpapírt a muffinban az almák között. Narancssárga vidám reggel sütött fényesen és az autópályán komolyzenére futott az autó. Estére bodor sokszínű felhők zártak egy olyan hétfőt, ami talán véletlen volt, de köszönöm.

Reggel beleírtam a határidőnaplóba, hogy ma azért is egy jó nap lesz. Volt kisebb kilengés, de erősen tartott a végszükség-csoki és a szemerkélő eső, végül egy jó nap lett. És még a csakazértist se kellett bevetni.

Monoton zúgnak a motorok napközben körülöttem, útközben autózajok, este itthon a szomszédban kórházépítés. Sikít a flex, kalapálnak, tolat a teherautó és csak nem jön el a tíz óra, pedig noszogatom a mutatókat nagyon. Reggel hattól aztán újra, újra, újra, menekülés lenne most egy kényelmes barlang.

Végre sikerült elkapni egy rendes narancsosan élessárgás napfelkelést az ablakból, kitűnően pótolja az itthoni kávéhiányt. Két szippantás a kinti csendes levegőből és máris egy fokkal ébredtebb vagyok. Azért még mindig másik utazásról gondolkozom, talán véletlen a tegnap fotósújságos Lappföld-cikk?

A szomszéd kórházban elérni a néven szólítás kiváltságát - hát itt járok most, egy újabb alkalom után. Fogalmam sincs, hogy jó-e az, ha már a következő szintre jutok, amikor már tudják a tajszámom is, vagy rossz-e a kitudjamiez betegség miatt, vagy mégiscsak jó, mert gyógyítanak. Két álom között figyeltem a hangyabolyt nyüzsgés közben és tanultam ismét, én maradok a nájlongyáraknál, ők maradnak a betegeknél, mindenki tudja, hol profi.