Most ez egy vasárnap a múltkori szombat után, ismét lepattant egy hét a naptárról, alapvetően minden káosz folyik a maga medrében csendesen. Kristályosodott múlt jól elfelejtve, ez a tegnapi nap tanulsága, pedig máshol élő és eleven. Fáradt vagyok és álmos, ez az életem mellékhatása, tompa és néha már meglepően semmi, de mindez holnapig csak, mert újabb esély érkezik a normálisnak lenni-hez. Zöld a csempe, piros a vér, fehér az ágy és sárga álom zárja a sort. Szerintem elég már.