Vannak személyes fontos hírek, amelyeket csakis városligeti séta közben lehet meghallani a lélektanilag majdnem legfontosabb pillanatban. És csakis táncolva-ugrándozva lehet kommentálni, az se baj, ha hangos indiánöröm kíséri. Néha van úgy, hogy érzi az ember, van Isten és egy kicsit visszavesz a munkahelyi kínzásokból. Ám az ember ha a földön áll két lábbal, akkor először nagyon örül, majd azután fölköti a gatyát, mert jönnek még vészterhes idők hamarosan, újabb forduló a bozótharcban.
Meg van az is, hogy úgy döntök, jobb azért még pár hét kihagyás, múljon el a zavarosban halászás és tisztuljanak a helyzetek. A B-terv még nincs elnapolva, kivárás, de előtte még indiántánc, most jó egy kicsit fellélegezni.