Határozottan hideg lett reggelre, sokzoknis évszak ez. A jobb oldalamból ott lent éles kövek potyognak ki, ezt érzem, pedig hát havonta megszokhattam volna már ezt. Olyan messzi még a szabadulás.
Két évvel ezelőtti hangulat kísért, a rámszakadt idő és sok elintézetlen tennivaló tornyosul, mégis a minekeztmostmár szorítja a torkomat és lézengek feleslegesen a saját életemben. Megint egy pedig, hogy tegnap többször láttam több arcon hiányoznifogsz kifejezést, most pedig nem tudok mit kezdeni vele. Nem firtatom az időzítést.
Kemény telefonbeszélgetést halogatok napok óta, valódi fontosságáról töprengek, de minek ezt is, lecsó kell és belecsapás.
Túlélőtej beszerzését fontolgatom, szorít az üres doboz is itt mellettem, tele a tál és sok a hamu.
Nna. Ezt leírtam, kiírtam, most hát akkor cipő, nadrág, kabát, gyerünk. Mi ez a motor...