A vasárnap délelőtti habfelhők után kicsit gyomorsavasan kezdődik a hétfő, már csak öt munkanap és szabadság lesz, mégis olyan nehéz az utolsó hetet elkezdeni. Paradicsomot ettem késő vacsorára, reggel még ott a számban az íze, sietve rányelek kávét, brr, elkezdeni de nehéz ezt a hetet. Egy hajszál a reményből, hogy lesz mivel elütni az időt, gondoskodó kollégák megoldják a szervezést, nekem marad az elsikálás és akkor megy az idő. Megy az idő valahára, karikaszép kalapjára, hej, madár száll a vállára és magára hagy gondot s bajt...
Nagyon várom már a kötetlen csavargást.