Ablak-Robot-(Zsiráf)





Pénteki termés, most pedig a vájkálás következik, miért pont ebben a sorrendben kattintgattam össze a történetet. A körülményekről csak annyit, hogy hazamenésre vártam, üldögélve, nézelődve, az idő nem szorít, lefelé lassulva pörög a búgócsiga, hat még a kávé, jön a hétvége. Kinéztem az ablakon, olvastam kicsit és figyeltem a még munkában lévőket. Ha felnézek a munkámból, miért rács az mindenhol, ha olvasok angolul, miért a robotokat Asimovtól és miért érzem azt, hogy a kollégák sem tudnak véget szabni, mert nem lehet?

Később jóra fordult minden, adtunk egy lehetőséget a spontaneitásnak és irány a világ! Váci Duna-part, sütkérezés és alkonyi felhők, lóherék és a végén egy néptánc-est. Pesti program volt egy alternatíva, tiszakatázás az egyik könyváruházban, de ó jajj, ezerrel jobb lett az este, a táncosok másfél óráját látva, a végig mosolygós előadás és a közönség csillogó szeme és a széksorokban felhangzó szlovák népdal után boldog alvás. Na ugye :)