A vacsoránál elmondta, hogy egy londoni hostess-ügynökség közvetítette ki a vásárra. Még sohasem foglalkozott borokkal, ezért elfogadta. Nemrég ő is a második életét kezdte. Korábban fotómodell volt és ruhavállfa. Így mondta. Aztán két évig nem csinált semmit. Utazott. Most új esélyt akar adni magának. Megkérdeztem, akar-e egy borász felesége lenni? Attól függ, hogy hol. Firenze vagy Barcelona környékén, szívesen. Vagy bárhol. Ha az a borász igazi férfi. Olyan, aki mer és képes a hivatásának élni. Boldognak lenni. Hinni és akarni. Elgondolkodott, majd megint megerősítette. Igen, talán éppen egy borász felesége szeretnék lenni. Ha a szakmájának él, és kitűnő borokat készít. Lenne kedve kivenni belőle a részét. A harcból, az akarásból. Mert túlságosan sokáig volt közömbös, cinikus, pénzhajhász emberek társaságában. Elhatározta, hogy szenvedélyes, elhivatott emberekkel akar együtt lenni. Olyanokkal, akik képesek szeretni...

/Tolvaly Ferenc: Tibetben a lélek/