Éj-mélyből fölzengő nyolckönyves keringő, nyolc könyvvel bekopog, nyolc éjtől álmot lop...
Valami történni fog ezzel az ipari méretű olvasással, érzem, ennyi betűt nem lehet büntetlenül összehordani, beszippantani, átgondolni, átformálva visszaadni, ezekkel a betűkkel valamit kezdeni kell. Nincs sok ennél jobb varázs, mint a hajnali lapsuhanás, na még öt oldal, még öt... aztán amikor kifelé igyekeznek, egy darabig szemérmesek, ott bent csak mint a hullámok csapkodják a partot, ki-kinézve, de az a gát... valaminek történnie kell, nincs már messze, nyöszörög a gát...