Felébredtem sok óra alvás után, csak úgy, az időtől függetlenül. Még a párnák között lapulva végigszámoltam a dolgaimat. Van kemény munkám, izzadás. Van könnyű hobbim, babérliget. Van barátom, sok és van ellenségem, épp elegendő számban. Van akit szeretek és vannak, akik szeretnek. Van hiányérzetem, sok, vágyakozás az után, ami az enyém és van ennek kínja. Van sikerlistám, apró örömök és elért mosolyok, a lista hosszú és emlékezetes. Van helyem a mostban, keresem a jövőt. Azt hiszem, ebben a pillanatban teljes az élet, megvannak a jóságok és megvannak a bajságok. Éppen egyensúlyban. Most akkor azt mondom, ez boldogság.