Egész délután egy régesrégi Tankcsapda-nóta refrénje mászkált a fejemben. Hihetetlen újra és újra megtapasztalnom, hogy a mostani környezetemben nem veszik a lapot a poénokra az emberek. Minden mondatom kinyilatkoztatásként és vérkomolyan fogadtatik.
"Baj van, baj..."