Gesztenyefák alatt hűsítő szellőben beszélgetni igazán nagy luxus mostanában. Ha visszajönnének a Régi Szép Idők, amikor a napok sebessége még tűnődő volt? Emberibb lenne a világ.
Ugyanez vonatkozik tóparton ücsörgésre is, nézni a hullámokat és a fodrokat, beszívni az illatot és ahogy a felhők járkálnak az égen, úgy változik a lábnyomuk a vízen. A nád pedig susogjon. Úgy igazán.
2007/05/28
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Auguszt Pavilon, a szívem csücske.
Megjegyzés küldése