Hat het izgulas a randi elott. Elektronikus vallomasok szaguldanak az eterben, csak a bore illata hianyzik. Huszonegyedik szazadi csoda, de remelem a hagyomanyos uton valik igazza.

az Univerzum jellemzéséhez csak annyit, hogy folyton meglepetéseket okoz, na jó, persze hogy én kértem tőle, de máris? logikusan még talán a sebnyalogatás lassú folyamatában kellene óvatos előrehaladást művelnem, erre föl itt vigyorgok a levelek fölött és nem győzök csodálkozni, hát ilyen életteli ember hús-vér létezik és válaszol is? ha nem figyelek oda, mindjár megint verembe esek, szerelem te édes.

egy hónap és egy hét kellett hozzá, hogy felfogjam valójában azt, hogy a seggberúgás tőle azért volt, mert szeret. remélem erősen, hogy ez nem múlt idő. beszélünk néhanapján a reményhalról, viszont mást keresni még nem tudok, nálam még mindig nincs meg a múlt idő.

Na miafene, egy igazi pozitiv megerosites erkezett tole. most keresgelem a gatyamadzagot es belevagok az irasba. pont a vegere, nincs tobb nyusszoges.

minden gondolatom csak kering, szedem a pontokba össze, mi az, ami miatt itt vagyok. ahol, a város, az emberek, a kapcsolódások és a nélküliségek történnek. meg az eső, sehol a nap, nem csoda, ha fogalmam sincs már megint.

nem gondoltam volna, hogy pont egy Jozsef Attila vers fog uj iranyt adni a kapcsolatunknak. angol forditasban is sut a szomorusaga, ulnek a rimek a sorok vegen. a koltoi kepek ereje a mogottes jelentesben rejlik, utnek a hangulatok, melyre mennek.

Tiz havi josag es kuzdelem valt fustte ket nap alatt, illetve bekovetkezett a kitores az alvo vulkanbol. Megszivlelheto jotanacsokkal terelgetem a lavat olyan mederbe, hogy ne romboljon sokat. Vigyazni kell az igazisag definialasaval, idoben, terben egyarant.. .

tényleg volt egy olyan pillanat, amikor azt éreztem, ennél jobb már nem is lehet. persze hogy beütött. azt hiszem, azzal az egy karton sörrel és már megint a popzenével érkezett a mennykő.

Lassan haladunk egymás lelkének mélységeibe, lassan melegszik a helyzet, a szerelem libeg ide-oda. Ahogy libbennek fel a fátylak, a táncos hét fátyol, úgy lesz a kapcsolat egyre érdekesebb, számomra fantasztikus, remélem számára is ugyanilyen. Végtelen út ez, remélem nem ágazódunk el.

Ő azt emlegeti folyton, néha csak utalásképpen, hogy el fogom hagyni őt valaki más miatt és akkor ő megint szingli lesz, nagy baj. Én úgy remegek, kapaszkodom, vajon megtűr-e maga mellett vagy elűz, tán szeszélyből, nem tudom. Azt érzem most, hogy az érzelmi pont addig nem kerülhet kirakásra, amíg két szélmalomban őrlünk.

Elég csak egy egyszerű "nyuszikám" az üzenet végére és már indulok is az egekbe madarat fogni, ez jó. Ha csak gondolok rá, és nem írok, attól félek, kevesellni fogja és elmegy, ez rossz. Ha sokat írok, néha nem érzem, hogy értékelné, talán zavarom, ezt nem tudom, hogy jó-e vagy rossz, de remélem, lesz még elég idő kitalálni.

Haldoklik a nagymamája, soha még meg nem tapasztalt érzések közepette kíséri a család az útján. Könnyfakasztó dolgok történnek, soha még meg nem tapasztalt fájdalom, amint láthatom és érzem őket. Emberpróbáló napok ezek, ma nem tudom, történt-e valami, csak itt ülök a hideg semmi közepén, tehetetlenül és angolul elmondhatatlanul.

Tarhonyát főzök éppen és amikor felengedtem vízzel, megcsapott a sült tészta illata, amely azonnali emlékeket idézett fel a nyári száraz szalmáról. Honvágyszerű izé kapott el, főleg azután, hogy a Kedves már megint előhozta - a "fucking immigrants" mérgelődési témáját. Fáj.

"Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba."

Latinovits Zoltán

Nagy nehezen elintéztem a háziorvost, a szeme elé is kerültem, eltelt egy kisebb évszak, mire átvergődtem az angol egészségügyi bürokrácián. Az alaposságuk elsőre az "érdekes" kategóriába esik, ki tudja, talán csak azért, mert eltért az általam megszokottaktól. Viszont epekő, HPV és bőrgomba az első találat, most továbbra is várnom kell, sokat...

A gyömbér az egy igen találó név, szín és íz egyben. Megkaptam, szeretem, vigyáznom kell rá. Valamint víz és levegő, ha együtt van, én nagyon szeretem.

Hamvas Béla: A bor filozófiája. Megtanulhatatlanul jó. Minding csak az ámulat marad belőle, az utolsó korty.