Ha előtte héten nem, de előtte éjjel igen (esik); ha előtte hónapban nem, de aznap vasárnap igen (mindenki itthon van); ha utána sok hétig nem, de ma még egész nap lehet (gyalogtúrázni), akkor hiába a lustaság karomnyújtogató mutogatása a szemközti házra (kórház), húzok egy zoknit és megyek (Rekettyés).

"Nyugodtan ülni, nem tenni semmit,
Jön a tavasz, a fű kinő magától."
Egy tao-val foglalkozó könyvet lapoztam a reggeli kávé mellé, boldogságosan egyszerű kortyokat vettem. Célról és céltalanságról is beszéltek benne, a poharam alján némi zacc és a peremen egy világosbarna csepp éppen lefelé indul, vagy nem.

A kényszerpihenő nagy semmittevésében úgy szaladnak az órák és úgy változik a lakás körülöttem, hogy néha csak kapkodom a fejem. Egyre több polctest látszik, egyre egyenesebbek a tárgyak a mindenhol, egyre több fény jut be az ablakon. Sosincsen mosatlan és mosogatatlan, már csak levelek vannak válaszolatlan.