Március-április nagy szórakozása ez az ausztrál sorozat volt, a monitorra voltam ragadva minden egyes epizódon, lenyűgözött a karakter erőssége, a jó színészi játék és ebben a sorozatban ugyan nem volt hangsúly a főszereplő nemi irányultsága, de azért mégiscsak hozott némi fűszert a beszélgetésekbe. Az ausztrál tévének hála, a meleg szereplők teljesen normális hús-vér emberekkén jelennek meg, hétköznapi gondokkal, hétköznapi dilemmákkal és munkahelyi harcokkal. Két bugyi a hálószobában - hát oké, na ugorgyunk... kábé ennyi jött át, minden más az egyének és saját karakterük harca. Ezért - is - szeretem ezt a sorozatot.
A történet pedig - törvényszéki nyomozás és összeesküvés - magában is nagyon jó, izgalmas és fordulatos. Hab a tortán.

Egy hete jött szembe ez a BBC melodráma-sorozat a youtube-on. Négy rész, két nyeletre be is vettem, szívdobogva sok helyen, végigizgulva a fordulatokat és néhol bizony ökölbe szorult az agyam, hálát adtam az égnek (szülőknek szintén), hogy a saját koromban születtem. Most könnyebbnek érzem a boldogulást, nem kell takargatni - remélem nagyon - szinte semmit, persze a valóság az az, hogy ugyanolyan kemény korban élünk ma is, csak picit máshogy. A szerelem az szerelem, mindegy a nem, csak az nem mindegy, hogy a pokolba vezető út köve... A férjet a történetből simán agyonvertem volna egy lapáttal, köcsög és kétszínű, minden értelemben :)) de nem tettem végül, neki még nehezebb lehetett... hát ez a film is rengeteg "politizálnivaló" dolgot vet fel, és a főszereplőt alakító színésznő (Janet McTeer) pont előásott egy másik filmemléket (Albert Nobbs), amely szintén a "bújkálásról" szól. Nagyon jó, hogy a BBC feldolgozta a könyvet, Virginia Woolf Orlandó-ja pedig lapjait zizegtetve pihen a polcon, talán hamarosan elolvasom, kicsit többet megértve belőle, mint tinikoromban. Remélem.

Talált film még a tavaszról. Glenn Close (Albert) nagyon jól bemutatja, miféle kínokat él át a nő, aki nőt szeret-szeretne magának, ám a körülötte forgó világ ezt nem tolerálja. Férfiruha, férfiszerep, rettenet és kínlódás. A filmből ezt teljesen pontosan átélhetjük, lépésről lépésre. Janet McTeer (Hubert) felbukkanása mintha gyógyír lenne, de aztán mégis más irányba fordulnak a dolgok.
Remek darab, jól vezetett dráma, rengetek apró gondolattal, amelyet jó körökben meg lehet a film után beszélni.

a jövendölt agyhalál majdnem utolért, az őrület határán nem kell útlevél. szerencsésen megérkeztem, ideát minden rendben. végre el tudtam hagyni azt a helyet, amely mint Hell elvett pár évemet, de végül nem bánom, mert meditálni tanulok és itt az új év.

kis füzetbe kerülnek a talált angol szavak, majd egyszer szótárból meglesem, tanulom, tervezem. sokszor üresen maradnak a fordításra hagyott helyek. megtaláltam egy négyéves füzetet, nagyon üresen, de már nem kell megszótáraznom, micsoda büszkeség.

a november 23-i forradalmi bejegyzésem óta lelkesen nem történt semmi, jelentem őszintén. karácsony és az évvége túlélve, a legsötétebb órák elmúltak, de még mindig semmi ötletem nincsen, mihez kezdjek a világosodó januárban és a 'fogalmam sincs' eddig a legjobb válaszom. érik az agyhalál?

Nem vagyok nagy hive az ev vegi osszegzeseknek szilveszterkor, most megis irok egyet. Habar volt par dobas 2013-ban, a legnagyobb megis az volt, amikor megtudtam, hogy a space gombbal is lehet internet oldalakat gorgetni. Hihetetlenul egyszeruve valt ezzel vilaghalot fogyasztani az agybol felalomban.