egy özvegy nagy platán
táncolt a réten át
körötte levegő-óceán

a levelek nevetnek, hullanak, peregnek
a gyerekek gesztenyét keresnek
szeretők nevetést ölelnek
alattuk szőnyeg
és
a levelek vörösbe vedlenek

Egy még meg nem írt hosszú levél tartalma gyűlik bennem. Torokkaparó dolgok ezek, butaságom története, hát miért nem kell az, ami van, feltétel nélkül és szeretetből áll? Hülye kérdéseimmel megy az idő, megy a hét és a hónap évszámra.

Nem tudok mit mondani. Ha bármit megpróbálok, elveszítelek. Most hát csak a néma vágyakozás maradt és a fel nem tett kérdések és az el nem mondott történetek.

Homály táncol az utcakövön, szomorú kutya visszaköszön.

izmokban szétáradó féltés
ez van, amikor hírek jönnek
és tehetetlenség kúszik
ez van, amikor látom a kínt
és a simogatásért könyörgő
bőrfelületeket