(2012. február 13. London, Canary Wharf's view from Canning Town DLR Station)

Azokra a szemekre emlékeztetnek, amelyek még mindig nem hagynak nyugodni. Kapcsolódó történelem-foszlányok: nagy, kék, vihar, nem lehet. Egyébként meg csak egy ötletes kirakati dekoráció, optikus üzlet valahol Londonban, a Kings Road elején.

Windmill, Wimbledon, Greater London. 2009.06.25.

Windmill, Shirley, Greater London

Vadlót fogtam.

Barlangi kinézet.

Malacsült fénycitrommal.

Égi házőrző.

coffee heaven 1, originally uploaded by metaharis.

Arena Plaza

*

"Erósz nélkül nincs alkotás. Erósz természetesen nemcsak a szerelmes pillanat, hanem az a megszállottság, melynek árama nélkül nincs közünk munkánkhoz. Mi közvetíti ezt az áramot, mi idézi föl ezt a megszállottságot? Kis, kegyelemszerű, mindennapos csodák: egy nő pillantása, egy táj fénytörése, mely életérzést kelt bennünk, egy sor egy könyvben, valamilyen semmiség. De ez a semmiség a minden."

/Márai Sándor - A teljes napló - 1943-1944/

Zöldfejű.

egy özvegy nagy platán
táncolt a réten át
körötte levegő-óceán

a levelek nevetnek, hullanak, peregnek
a gyerekek gesztenyét keresnek
szeretők nevetést ölelnek
alattuk szőnyeg
és
a levelek vörösbe vedlenek

Kihajolni veszélyes.

Mosolyogj, ne gondolkodj!

Átvitt fájdalom.

Papagájvirág.

A kezdődő reggel. Pontban fél nyolc. Még a gyárkapun kívül.

Menjünk fotózni!

Ablak-Robot-(Zsiráf)





Pénteki termés, most pedig a vájkálás következik, miért pont ebben a sorrendben kattintgattam össze a történetet. A körülményekről csak annyit, hogy hazamenésre vártam, üldögélve, nézelődve, az idő nem szorít, lefelé lassulva pörög a búgócsiga, hat még a kávé, jön a hétvége. Kinéztem az ablakon, olvastam kicsit és figyeltem a még munkában lévőket. Ha felnézek a munkámból, miért rács az mindenhol, ha olvasok angolul, miért a robotokat Asimovtól és miért érzem azt, hogy a kollégák sem tudnak véget szabni, mert nem lehet?

Később jóra fordult minden, adtunk egy lehetőséget a spontaneitásnak és irány a világ! Váci Duna-part, sütkérezés és alkonyi felhők, lóherék és a végén egy néptánc-est. Pesti program volt egy alternatíva, tiszakatázás az egyik könyváruházban, de ó jajj, ezerrel jobb lett az este, a táncosok másfél óráját látva, a végig mosolygós előadás és a közönség csillogó szeme és a széksorokban felhangzó szlovák népdal után boldog alvás. Na ugye :)