Ne vegyél engem biztosra, mondta, majd hozzám vágta a szűrőmet... Észérvek és pennycsörgetés, van az a fal, amit áttörni nem tudok, megkerülni viszont idő, ezt nem kaptam, mert nem adtam eleget. És a három kívánságomat még így is teljesítette az Aranyhal, nem tudok rá haragudni.

Azt hiszem, szerelmes vagyok megint. Ezt nem tudom három mondatra széthúzni. Egyszerűen jó.

A kimaradt hónapokat elmesélendő pótlás kicsit nehéznek látszik, de nem lehetetlen, emlékek vannak, rögzítés talán, a jövő még kérdőjel. Viszont már megint a ki térde kel szóvicc az esedékes, mert úgy érzem, mintha ezer hónapja ismerném őt, nem csak tíz hete személyesen. És akkor mit mondjak arról, amikor egyetlen érintés egy egész regény.

Lezártam, eltemettem, megsirattam, majd két hétig üresség lakozott ama szívemben. Egyszer csak egy este éreztem, hogy nem jó így egyedül és válaszoltam egy kedves érdeklődő levélkére. Azóta is.

El kellett válnom tőle, hogy megtudjam, maradhatok-e. A szív nem hazudik, csak a száj. Megharcoltunk és nyertem, végeredmény egy tiszta, kristálytiszta, szerinte végleges NEM.

Bizony mondom néktek, mágikus pillanatok igenis léteznek. Abban a pillanatban, amikor megfogalmaztam a fizikai törvényszerűségeket a kapcsolatokról az imént, máris bekopogott a nevető harmadik. Köszöni a jussát és megnyitott még egy ajtót, jajj, a jövőt látni csoda, de nem lehetetlen, csak egy kicsit várni kell.

Tud adni egy pikáns felhangot a pillanatnak az, amikor a telefont az a személy kapja fel helyettem, aki még éppen nem ex, de másodperceken belül az lesz, és a vonal túlsó felén az az ex beszél éppen, akiből talán hamarosan visszafogadottex lesz. A hajlandóság a káposzta felmelegítésére a szerelmi fizika nem éppen ésszerű törvényei szerint párhuzamosak a fejemben lévő döntési katyvasszal. Egyikük sem tudta a másikról, hogy mekkora lehetőség szaladt át az úton.

(2012. február 13. London, Canary Wharf's view from Canning Town DLR Station)

Azokra a szemekre emlékeztetnek, amelyek még mindig nem hagynak nyugodni. Kapcsolódó történelem-foszlányok: nagy, kék, vihar, nem lehet. Egyébként meg csak egy ötletes kirakati dekoráció, optikus üzlet valahol Londonban, a Kings Road elején.

A csapásirány eldöntetett, a reményhal egy utálatos jószág, utolérhetetlen. Egyet villan, aztán illan, a többi meg méla csönd. Avagy izgatott várakozás, vajon most megint minden a fejemre szakad, újra meg újra, csak már gyorsabban?

Óriáskerék mosógépdobbal keresztezve, az élet annyit változott, hogy már semmi sem igaz a régiből. Az új sem kevésbé félelmetes, csak a színe más. Rózsaszínű felhők helyett szürke a nagyváros és ordítanak a remények, viszont mesélni hosszú lesz...

két álmos sunnyasztás közben matekérettségi-teszt, aztán vízszintes alvás következik. és ismét az 1999-2001-es évek fáradt vergődése érződik. még mindig nincs rendben belül lent valami.

"Mostanában túl sok mindennel foglalkozom, és hát igazán bántott az is, hogy nélkülem lett ősz az udvarban, mert már ősz van, és nem tudom, mióta, nem tudom, melyik volt az a nap, amelyikkel végérvényesen közelebb kerülünk a lehulló gesztenyelevelek tapintatos neszezéséhez."
/Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara)

Kifilézett közös ismerősök és kivesézett kibírhatatlanságuk - végleg a múltnak adtam őket, talán véletlen összefutáson kívül nem lesz közös dolgunk. Maradok megint egy új helyzetben, ahová belevitt egy kimondhatatlan "nem" - egyelőre igen jó eredménnyel. Vannak pillanatokká nyúlt percek, amikor ez feldob.

Bezárult egy kör a két magyarországi látogatásommal. A köztes idő blogcsendben telt el, pedig volt zajos londoni kalandozás. Most itt vagyok megint és ez véglegidő.

Belesüppedni a semmibe, az lenne a jó. Csak ülni vagy nézni mozdulatlanul. Nagyon csendben, csak a természet zajával, azzal a békével.

Ja tényleg, otthon huszadika van, az augusztusé, apróbb hírolvasás után elébb ment a keseredés, most nem lesz csinnadratta és tömeghömpölytől dörzsölődés. Marad a közepesen kimért angol lemming-élet, meleg az most van itt is, de semmi lelkesedés. Legalább kimaradok abból, hogy mennyibekerült, kiahibás, desokáraértemhaza.
×
Újabb három mondat helyett csak három szóban. Hiányzó élményfürdő partiséta.

Erővel elhatározásból most már szabad az őrültködés. Azóta kispolgáribb vagyok és csak vasárnapi rántotthúsról álmodok. Illetve a kopasz fej virágos farmerben az még kacérkodó tervben van, de inkább a babkonzerv.

Windmill, Wimbledon, Greater London. 2009.06.25.