Ha előtte héten nem, de előtte éjjel igen (esik); ha előtte hónapban nem, de aznap vasárnap igen (mindenki itthon van); ha utána sok hétig nem, de ma még egész nap lehet (gyalogtúrázni), akkor hiába a lustaság karomnyújtogató mutogatása a szemközti házra (kórház), húzok egy zoknit és megyek (Rekettyés).

"Nyugodtan ülni, nem tenni semmit,
Jön a tavasz, a fű kinő magától."
Egy tao-val foglalkozó könyvet lapoztam a reggeli kávé mellé, boldogságosan egyszerű kortyokat vettem. Célról és céltalanságról is beszéltek benne, a poharam alján némi zacc és a peremen egy világosbarna csepp éppen lefelé indul, vagy nem.

A kényszerpihenő nagy semmittevésében úgy szaladnak az órák és úgy változik a lakás körülöttem, hogy néha csak kapkodom a fejem. Egyre több polctest látszik, egyre egyenesebbek a tárgyak a mindenhol, egyre több fény jut be az ablakon. Sosincsen mosatlan és mosogatatlan, már csak levelek vannak válaszolatlan.

"A víz nem áll ellen. A víz folyik. Ha belemártod a kezedet, csak a simogatását érzed. A víz nem kemény fal, nem állít meg, ha szembemész vele. De a víz mindig arra megy, amerre akar, és végül semmi sem állíthatja útját. A vízcsepp kivájja a követ. Emlékezz erre gyermekem. Emlékezz rá, hogy felerészben víz vagy. Ha nem tudsz áttörni egy akadályon, kerüld meg! Így tesz a víz."

/Margaret Atwood - Penelopeia/

Egyre kevésbé megy az ülés mostanában, ismét. Tavaly nyáron is volt ilyen, nem vallom be nyilvánosan, hogy mikor kezdődött, de nyár volt... Fekvés lesz ennek a vége, már látom, ismét, tavaly ősszel is volt ilyen, nem...

Sokszor csak leülök és nézem a szürke keretes wordpad ablakot, a fehér mezőt, pörögnek belül a fogalmazatlan mondatok. Hogy lesz ebből három velős darab az aznapi reggelre? Soha nem lehet tudni, mi jön elő, csak fel kell raknom a tíz ujjamat a billentyűzetre, íme.

Úgy döntöttem, most már mégiscsak belevágok, nincs több időhúzás. Bármi lesz, úgy lesz és hiába nemszeretem dolog a pszicho-thriller, az élet ezen az oldalon van. Igazság, kutyák, minden - odaát.

Nagyon itt az ideje rendbe szedni a dolgokat. Cukormentes, koffeinmentes, zsírmentes, füstmentes - aha, persze, ezt mind kell, mert az eredetit nem szabad, doki mondja, szexmentes, pff, már csak ez hiányzik. Hát nehezen tudom elképzelni, hogy az életmentes élet valamire jó lesz, hiába ajánlgatja minden egészségguru.

Kérdőruhában állok az ablak előtt, hogy húzzak farmert és zoknit vagy nyár van mindenáron, fürdőnaci, strandpapucs? Mindenesetre egy korty tojáslikőrt belerajzolok a kávémba, melegítsen tovább.
Két perc toporgás és odakint nagyon csendesen esik, hmm, még egy kávé.

Bejelentés helyett megmondtam, hogy másik igekötőt fogok használni július végén a 'lép' szó előtt (ki, le), és a 'ha' feltétel után mondtam még két dolgot. Riadtnézés volt a borítékolt első reakció, másodjára már kitört az édesmázosság, hiába azonban, mert elhatároztam, a kényszer nyelvészkedést nem vállalom. Vállalatom kényszerít, het is, hatni azonban már nem tud, nyalni nem fogok fizuemelésért, az fix, pont.

Vadlót fogtam.

Tizennégy napom van még és tizennégy bogyó hátra. Azután bármi megtörténhet, hamarosan kiderül, várni kell és semmi belegondolás, annál nincs is rosszabb, mint b és c terveket dédelgetni a d terv előtt. Lassan már megtanulom, akarni felesleges.

Barlangi kinézet.

Hiába a gyógyszer, a pms megmarad. De legalább nem vérzek. Vagy igen mégis, csak elizzadom a piros pólómba és kaptam Tajvanról egy képeslapot.

Most az is izzad, aki korábban kiröhögött azért, mert eszkimó szeretőt emlegettem. Most már menne ő is látogatni. Ugye.

Szeretem a napot akkor, amikor este - befejezve az aznapi sütést - még utolsó sugaraival fényt fest a felhők hasára és becsíkozza az eget. Kék-sárga-piros és kavargás a felhők utolsó leheletéből, ki gondolta volna a délelőtti piszkosszürkéről, hogy metamorfózis lesz belőle! Kell ehhez valami felhőszakadás, ugye.

Felfeküdt a szürke az égi ágyra, ránktárta vizeit, várjuk elmúlását. Pont mint lent, várni kell, elmúlás, bár lent zöldben voltam tegnap, a szitu ugyanaz. Esik rendületlenül, az idő is és a minden.

A péklegénynek meg kell majd csavarintani az orrát, nehogy benne hagyja még egyszer a sütőpapírt a muffinban az almák között. Narancssárga vidám reggel sütött fényesen és az autópályán komolyzenére futott az autó. Estére bodor sokszínű felhők zártak egy olyan hétfőt, ami talán véletlen volt, de köszönöm.

Reggel beleírtam a határidőnaplóba, hogy ma azért is egy jó nap lesz. Volt kisebb kilengés, de erősen tartott a végszükség-csoki és a szemerkélő eső, végül egy jó nap lett. És még a csakazértist se kellett bevetni.

Monoton zúgnak a motorok napközben körülöttem, útközben autózajok, este itthon a szomszédban kórházépítés. Sikít a flex, kalapálnak, tolat a teherautó és csak nem jön el a tíz óra, pedig noszogatom a mutatókat nagyon. Reggel hattól aztán újra, újra, újra, menekülés lenne most egy kényelmes barlang.