Egy hete jött szembe ez a BBC melodráma-sorozat a youtube-on. Négy rész, két nyeletre be is vettem, szívdobogva sok helyen, végigizgulva a fordulatokat és néhol bizony ökölbe szorult az agyam, hálát adtam az égnek (szülőknek szintén), hogy a saját koromban születtem. Most könnyebbnek érzem a boldogulást, nem kell takargatni - remélem nagyon - szinte semmit, persze a valóság az az, hogy ugyanolyan kemény korban élünk ma is, csak picit máshogy. A szerelem az szerelem, mindegy a nem, csak az nem mindegy, hogy a pokolba vezető út köve... A férjet a történetből simán agyonvertem volna egy lapáttal, köcsög és kétszínű, minden értelemben :)) de nem tettem végül, neki még nehezebb lehetett... hát ez a film is rengeteg "politizálnivaló" dolgot vet fel, és a főszereplőt alakító színésznő (Janet McTeer) pont előásott egy másik filmemléket (Albert Nobbs), amely szintén a "bújkálásról" szól. Nagyon jó, hogy a BBC feldolgozta a könyvet, Virginia Woolf Orlandó-ja pedig lapjait zizegtetve pihen a polcon, talán hamarosan elolvasom, kicsit többet megértve belőle, mint tinikoromban. Remélem.