2009/05/27

Egy ideje nehéz és váratlan álmaim vannak, aforizma-tömör következtetésekkel ébredek és a nap többi percében rágom ezeket. A változások emésztése ez és a gubóban alakulás folyamata lehet, ennyi a sejtésem. Vetkőznöm kell a rossz szokásaimból, célfeladat tán, majd álmodom hozzá a hogyanokat.
×
Ma reggel erre jutottam. Kettőspont bökte a derekamat, fel is ültem hirtelen. Amolyan AHÁ érzés volt, aztán kávéztam egy nagyot.
"A jövő úgy jön szembe velem, mint egy arcba loccsantott vödör víz. Lemossa a múltat, ami leesik és eltűnik. A változás sebessége a szokatlan és nincs mód ezt kikerülni. A jövő és a világ szavak szabadon cserélhetők."

2 megjegyzés:

rhumel írta...

Mikor egyik hajnalban ezt az elejét "odaát" a szalcukron olvastam, írni akartam, hogy itt kifejthetnéd bővebben. De mivel akkor én magam voltam fésületlen és a kávéhatást várva még gondolatok nélküli, a kommentezés elmaradt.Szerencsére Virgo helyettem is írt:) -ezek a nagykönyves ráérzések.
Mindesetre különös/különleges hogy a változás folyamatában figyelgeted belsőleg magad meg mindenféléket. Ja, persze, mert hát Te se vagy egy mindennapi!

Meta Hari írta...

néha úgy érzem, mintha magammal beszélgetnék itt a blogokon, valahogy csak ki kell fejezni a gondolatokat :) ha máshogy nem, hát magyarul és reggel... Ezekről most máshogy nem tudok beszélni, itt nincs fül ehhez, sem szem...