szalonnacukor
Felfeküdt a szürke az égi ágyra, ránktárta vizeit, várjuk elmúlását. Pont mint lent, várni kell, elmúlás, bár lent zöldben voltam tegnap, a szitu ugyanaz. Esik rendületlenül, az idő is és a minden.
Megjegyzés küldése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése