Tibetiül a "test" lü, ami annyit jelent, hogy "valami, amit hátrahagyunk", mint egy csomagot. Ahányszor csak kiejtjük a "lü" szót, mindig arra emlékeztet, hogy csak átutazóban vagyunk itt, egy időre menedéket leltünk ebben az életben és ebben a testben. Tibetben az emberek nem környezetük kényelmesebbé tételén fáradozva töltik minden idejüket. Megelégednek avval, ha van elegendő ennivalójuk, ruha borítja testüket, és tető van a fejük felett.
Rögeszmés igyekezetünk, hogy környezetünket kényelmesebbé tegyük, életünk céljává válik, s egyben állandó elégedetlenség forrása lesz. Gondolna-e normális ember arra, hogy kényes ízléssel berendezze minden szállodai szobáját, akárhányszor csak átutazóban megalszik valahol?

/Szögjal Rinpocse - Pillanatról pillanatra - Napi elmélkedések életről és halálról/