Itt van ez a nap és teljes a vergődés. Avagy rám szakadt a szabadnap és annyi mindent lehetne intézni, szervezni, venni, vinni, enni és nem. Ahhoz van kedvem, hogy ücsörögjek egy széken, meg hogy apró dolgokat fedezzek fel újra, szerteszét a lakásban.
Meg ahhoz, hogy gondolatban végtelen hosszúra írjam a tennivalós listát, aztán az utolsó gondolattal ki is radírozzam. Fekvés az ég alatt a fűben, a semmiresemgondolás! Na az. De nem most még. Most még a lelassulásnak kell eljönnie. Mint régen, a vizsgaidőszak utolsó napján, becsukott index és a Semmi. Agyban.
Majd mindjárt jó lesz.

Például a port a befőttesüvegbe gyűjtött egyforintosok tetején. A morzsákat a mikrósütő tálcáján. A rég kidobandó névjegykártyákat. Olvasócetliket. Zoknit az ágy alatt.