Életlen fényképek a napok, életlenek a helyek, rossz az optikám. A hangulat viszont minden képről átjön, megfényezi a köveket, szikráztatja a levegőt és csillogtatja a vizeket. Most akkor miért is kell mindent tűélesen látni?
Megint túl sok a percem egyedül, már nem fér be a sok kaland, elmeséletlenek a fényképek, és igen, életlenek is. Ha én mondom, nem kell. Ha más kérdezi, nem figyel a válaszra. Most akkor miért is kell mindent tűélesen élni?