Ki kell majd gondolnom, mi is legyen a mai nappal. Nincs iroda, nincs klíma, vagy itthon molyolok talpig sóban, például elrendezem a befejezetlen könyvek sorsát, vagy mászkálok a városban hideg helyről hideg helyre, hátha lesz valami érdekes. Vagy átalszom a napot, éjszakai bagolyra váltok. Vagy-vagy. Mindig jó, hogy felteszem ezeket a kérdéseket magamnak. Sose tudok dönteni. Máskor millió eurók sorsát egy perc alatt is akár, de magánügyben... Azt is megfogadtam már sokszor, hogy kerülöm a hárompontos mondatvégeket, olyan snassz, hogy egy méltó befejezést se tudok adni, és most megint majdnem így lett. Az lesz a vége, hogy megyek mosogatni, a lakás már amúgy is erősen hasonlít egy albán menekülttáborra.